Tamás bátya kunyhója

Kezelő: Önkormányzati HE. Víztípus: völgyzárógátas víztározó. Terület 250 ha

Átlagmélység: kb. 2 m Fenékviszonyok: nem iszapos Növényzet: parti nád, kevés hínár
Halak: ponty, süllő, csuka, harcsa, ezüstkárász, keszegfélék, amur Rekordok: csuka 19,6kg
Szabályok: OHR, csak stégről, illetve a kijelölt partrészről lehet horgászni
Horgászidőszak: nk-nny Fogható mennyiség: feltöltés alatt Csónakhasználat: csak etetés céljára engedélyezett Jegyárak: 1500Ft Jegyváltás: a halőröknél, a csárdákban, a strandon

Mint a Nyírség sok víztározója, ez a megyeszékhelytől egy-két kőhajításnyira, 1976-ban létrehozott tó is elsősorban belvízvédelmi feladatok ellátására született. (Ehhez kapcsolódik még szorosan az öntözésben játszott szerepe). Vizét a Lónyai-csatornából kapja, mely csatorna a tározó medrében is tovább folyik.
Mintegy két méter körüli, talán kicsit kevesebb az átlagos mélysége, néhány 3-4 méter mély gödröt is találhatunk. Alja nem iszapos, egyenletesen tiszta,
nem akadós, ezzel szemben a felszín változatosabb: a víz felületet két sziget töri meg. A meder a part felöl a legtöbb helyen fokozatosan mélyül, a strandon kényelmesen lehet begyalogolni a vízbe. Az idén negyedévszázados víztározó élete szinte monotonnak is mondható, hiszen - szerencsére - egyszer sem száradt ki, nem volt halpusztulás, és a kezelői jog is gördülékenyen intéződött.
A part, illetve elsősorban a nádas és sás védelme érdekében telített vízállás mellett csak stégről lehet horgászni, s az építményen a tulajdonos megérkezéséig tartózkodhatunk. Van kijelölt partrész is a napijegyes horgászok számára, mely a jövőben tovább lesz bővítve.

Halak: A vízben valamennyi fontos horgászhal megtalálható, igaz az amur itt is ritkulóban van, jelenléte úgymond minimális. Szép viszont a tározó süllőállománya, igencsak jól fogható a csuka, és a harcsák közül is elvétve horogra akad néhány. A fehérhalaktól nyüzsgő tavaszi part menti vizek bizonyítják az ezüstkárászok és a keszegfélék jelenlétét.
Pontyot, mint fő halat horgásznak errefelé is a legszívesebben, az itteniek etetett helyeikről szépen és szépeket fognak.
A leeresztett víz nyilván beljebb, a mélyebb területekre kényszerítette a békésebb halak nagyobbjait. A távoli területeket azonban ebben a formában szinte lehetetlenség meghorgászni a partról, a csónakot ugyebár csak etetésre lehet használni. Marad tehát az ősz és tél elsőszámú célpontja a csuka.

Csukahorgászat: A tározóhoz érve a kopasz partszél és az üres strand köszönti a látogatót, de jobbra tekintve népes horgásztábort pillanthat meg. Észak felé véve az irányt egyre jobban látszik, hogy meglehetősen sokan gondolták úgy a derült hétköznap délutánján, hogy csukázással töltik szabadidejüket.
Többen egyszerûen csak fenekező készségeikben bíznak, és a nyelek mögött toporogva várják a jelző mozdulását. Van aki csak egy szál pergető bottal próbálkozik és a partszélt végig dobálva kutat.